Mostanában, vagy szeletelt kenyeret veszünk, vagy itthon sütünk kenyeret, mert olyan rossz volt a minősége. Azért be-beesett egy két nem szeletelt kenyér, a Lidlből, vagy a Tizesből. Különösebb probléma nem volt vele. Nem úgy, mint a pénteken Prim abc-ben vásárolt deákvári házikenyérről. Bíztam benne, bár gyanúsan könnyű volt. Nem baj, gondoltam, támogassuk a helyi pékeket, éljen a lokálpatriótizmus. 
A kenyér másnapra, szombatra szinte szétesett, szeletelhetetlenné vált. A szemétben kötött ki. Innen üzenem Szakolczai Istvánnénak, hogy nyugodtan zárjon be, mert amit árul, az fényévre van a kenyértől. Pláne a házitól. Szégyen. Annak is aki süti, és annak is aki árulja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.