A muzeum megnyitása.

Még nem is régen, néhány év előtt alig 5—6 hallgató érdeklődője volt a múzeumi gyűlésnek. Mosoly derült az arcokra, ha valaki azt mondta, hogy a muzeum-közgyülésre megy. És a lelkes vezetők, a kiket nem az utón, útfélen megnyilatkozó gáncs, hanem a nagy, szép gondolat: mindent, a mi Vác dicső múltját jelzi, összegyűjteni s az utókornak megőrizni, vezetett, egy pillanatra sem tántorodtak el és ime, célhoz értek.

A muzeum megnyitására hívta a közönséget az egyesület elnöksége. És jól eső érzéssel láttuk, hogy nemcsak benépesült a városház közgyűlési termének karzata, de benn minden széket elfoglaltak az érdeklődők. Ma már nem utópia a muzeum iránt való érdeklődés!

Ez előtt a díszes társaság előtt, melyben feltűnő sokan voltak a hölgyek, hangzott fel először a himnusz, melyet a dalegyesület énekelt. Azután Tragor Ignác dr. mondott megnyitó beszédet üdvözölvén Mihalik József kir. tanácsost, a muzeúmok és könyvtárak főfelügyelőségének a megnyitó ünnepre kiküldött tagját. Mihalik, a ki a váci muzeúmegyletnek tiszteletbeli tagja, azonnal válaszolt az üdvözlésre s Ipolyinak mindig élő mondásával: őrizzük meg a múltat, hogy szép legyen a jelen és reményteljes a jövőnk, illusztrálta, hogy a váci muzeúm-egyesület megtaIáita tevékenységének talaját. Munkálkodása már nem tűnik el és a jelen, jövő generációja hálásan emlékezik meg az önzetlenségről.

Tragor elnök ezután nagy hálával emlékezett meg arról, hogy a megyés püspök elvállalta a muzeúmegylet fövédöségét s neki az erről szóló díszoklevelet már át is nyújtották. Hörl Péter dr. azt indítványozta, hogy a közgyűlés lelkes örömét jegyzőkönyvében örökítse meg arról, hogy a főpásztor védője lett az egyesületnek s ezt a jegyzőkönyvet az elnökség küldöttség utján jutassa el e grófpüspökhöz.

Most azután az elnök az egyesület megalakulásának nehézségeit, gyűjteményeinek vándorlását vázolta, majd pedig Vác és vidékének őskoráról tartott érdekes előadást. Ez az alapvető, nagy munka a Váci Hírlap hasábjain jelenik meg és az eddigi közlések is általános érdeklődést keltettek a müveit közönség körében. Legközelebbi számunkban folytatjuk ennek az értékes munkának közlését, hiszszük, hogy hasonló érdeklődéssel fogadja a város közönsége annak a férfiúnak munkálkodását, a ki a legszebb gondolatok egyikét: szülővárosa múltjának felkutatását tűzte ki céljának.

Befejezőül Kisparti János titkár felolvasását, a vidéki városok közművelődése címen hallottuk. Kisparti munkálkodása a filozófus magaslatán mélyen szántó gondolatokban forog.

Nagyrabecsüléssel és lelkes szeretettel nézzük a váci származású, százkezü fiatal tanár előretörését, melyet minden egyes munkájával igazol, hogy alapos készültség a nagy tudással párosul abban, a mit megvitató tolla alá vesz.

Módunkban lesz ezt az újabb, praktikus kivitelében is megszívlelendő munkáját lapunk hasábjain közölni, ezért mélyebb bírálatába nem bocsátkozunk, csak kötelességünknek tartjuk feljegyezni, hogy a közönség lelkes éljenzéssel, tapssal honorálta a felolvasás végén a fiatal titkár gondolatait.

A szózat elhangzása után a nagy társaságfelkerekedett s bár már dél elmúlt, a múzeum tárlatainak megtekintésére ment a püspöki könyvtárépületbe. A nem nagy szobák zsúfolásig megteltek érdeklődőkkel, a kiknek Tragor elnök magyarázott a múlt felhalmozott értékes gyűjteményeiről. A hallgatóság- eszre sem vette, hogy a déli órák már rég elsiettek fölötte.

A muzeúm ezzel megnyílt. Az elnökség közli az érdeklődőkkel, hogy a további intézkedésig a téli szezonban minden vasárnap délelőtt 1012 óra között tárlatait díjtalanul nézhetik meg, sőt gondoskodik arról is, hogy mindenkor magyarázók álljanak rendelkezésre.

Váci Hírlap 1912 október 9

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.